Szeptember második hétvégéjén az 5. fordulót rendezték a Megyei III. osztályban. Táborfalva csapatát láttuk vendégül a vasadi sportpályán. A mérkőzést megelőző hét folyamán lehullót sok csapadék miatt a játéktér sáros és helyenként víztócsákkal tarkított volt. Mély talaj miatt az U18 korosztályos csapatunk Pécel elleni mérkőzésüket el is kellett halasztani, amit szintén Vasadon játszottak volna.

A délutánra tervezett felnőtt bajnoki mérkőzést is csak úgy tudtuk megrendezni, hogy több a labdarúgást szerető vasadi segédkezett a sportpályán. Rongyokkal és lapátokkal felszerelkezve szabadították meg a játékteret a felesleges víztől. Szerencsére a találkozó kezdetéig nem esett több eső, így lejátszhattuk a mérkőzést.

Nagy elszántsággal és akarattal vetették magukat játékba a játékosok. A megfiatalított Táborfalvai csapat irányított a mérkőzés elején. A vizes füvön gyors támadói veszélyesen vezették támadásaikat. A középpályán igyekeztünk megbecsülni a labdát. Csatáraink sokat mozogtak, hogy minél megjátszhatóbbak legyenek. Szélsőink a védekezés mellett a támadásokból is kivették a részüket. A vezető találatot is a középpályások szemfülessége eredményezte. A bal oldalon jutottunk bedobáshoz. Rajki Ádám kapta fel a labdát és hozta játékba Pap Martint. Az alapvonal közeléből középre emelt labdánál Tóth József reagált a leggyorsabban és hat méterről a védők közül juttatta a hálóba a játékszert.

Továbbra is támadásban maradtunk, védelmünk kellő tartást biztosított a csapatnak. A tizenhetedik percben pedig még több sanszunk nyílt a mérkőzés megnyerésére. A ’Falvai csapat védője rövid időn belül második alkalommal szabálytalankodott Haraszti Mihállyal szemben, így a játékvezető felmutatta részére a piros kártyát. Emberelőnyben folytathattuk a találkozót. Bátran rúgtunk kapura, voltak helyzeteink.

A huszonhatodik percben megdupláztuk találataink számát. Szögletet végeztünk el a jobb oldalunkról. A felszabadítás rövidnek bizonyult a vendégek részéről. Rajki Ádám gyűjtötte be a lecsorgó labdát és vezette a tizenhatos csücskéhez. Felnézett és okosan a kissé kint álló kapus felett a hosszú felsőbe emelte a labdát. Szép találat!

Örömünk hamar visszafogottabb lett, miután egy pontrúgás után szépített ellenfelünk. Kapunktól húszkét méterre jutott szabadrúgáshoz ellenfelünk. Az elrúgott labda sorfalunkról éppen az elvégző játékos elé pattant vissza, aki egy igazítás után kapusunk felett jutatta a hálóba.

Lendületesen játszott mind két együttes. A mély talajhoz alkalmazkodtak és gólra törően mentek előre. Nagyon igyekeztünk újabb találatot szerezni. A térfélcsere előtt szerencsére harmadik gólunkat is elértük. Pirót István vezette át a felező vonalon a játékszert. Nem támadta senki, Ő pedig lopta a távolságot. Harmincöt méterről lövésre szánta el magát. A büntetőterület előtt helyezkedő védők lába mellett elsuhant a játékszer, ami kellemetlenül pattant meg a kapus előtt, így nem tudta hatástalanítani a kapura tartó lövést.

Megnyugtatást jelentett a két gól különbség a szünetben. Vezetőedzőnk figyelmeztette a játékosokat arra, hogy ne lankadjon a figyelmük. Az előző fordulóba is szétestünk a második játékrészben.

A szünet utáni folytatás nem volt tökéletes, de benne volt a gól a játékunkban. Az idő múlásával egyre inkább fellazult a vendégek védelme, miután mentek előre az egyenlítés reményében.

Helyzeteket alakított ki Táborfalva csapata, de kapusunk rendre a helyén volt vagy ha már Ő sem tudott segíteni, a szerencse állt mellénk. Időközben a sötét felhők miatt szinte kora esti sötétségbe borult az ég Vasad fölött. Baljós sötétedést a reflektorok felkapcsolásával igyekeztünk elűzni. Kicsit zavaróak voltak a fények, de legalább lehetett látni a játékteret.

Sérülés miatt kellett cserét végrehajtani csapatunknak. Valahogy ezután elvesztette a tartását a középpályánk. A vendég csapat nem adta fel és ment előre. Negyed órával a vége előtt a nagy rohanásban nekünk sikerült gólt elérni. Pontos passzok után játszottuk meg Szabó Leventét a jobb oldalon, aki középre rúgta a játékszert. Ellenfelünk védője nem érte el a labdát, ami Haraszti Mihály elé került. Támadónk pedig egy csel után bal lábbal a rövidbe vágta. Megnyugtatónak tűnt az előny, de sajnos nem volt az.

Néhány perccel később eggyel csökkentette hátrányát a vendég csapat. Mondhatni mintaszerű szögletrúgást hajtottak végre. A bal oldalukról szállt középre a labda, a lendületből érkező támadót senki sem zavarta. Nagy erővel fejelte kapunkba. Bíztunk benne, hogy a következő tíz percben stabilabbak leszünk és nem kell a kelleténél többet izgulnunk. Sajnos nem így történt. Elfáradtunk a pálya közepén. A másodikat gyorsan követte a harmadik vendég találat. Középről tüzelt kapura a ’Falvai támadó, Kiss Gábor bravúrral ért le a vizes talajra, de a kipattanó az érkező csatártárs elé került. Gondolkodás nélkül vágta a hálóba. Négy háromra módosítva két perc alatt az eredményt.

Nagyon soknak tűnt ekkor a hátralévő idő. Mi nem igazán tudtuk megtartani elöl a labdát. A vendégek mint a gyors vonat jöttek és lőttek. Kapusunknak és a szerencsének köszönhetően nem esett több találat. A vendégek az utolsó percben is kapufát rúgtak.

Összességében mind a két együttes nagyon sokat tett a győzelemért. Nem érdemtelenül győztük le a jó erőkből álló Táborfalvai csapatot. Ez volt az a mérkőzés, ahol mindkét csapat győzelmet érdemelt volna, ha lenne ilyen a labdarúgásba.

A Vasadi RSC – Táborfalva KSE bajnoki mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető

Bódi József – Vezetőedző:

Örülhetünk a győzelemnek, de amilyen játékkal előálltunk a második játékrészben az számomra elfogathatatlan és minősíthetetlen.

Sajnos a végén nekünk kellet izgulni, hogy a vendég csapat ne egyenlítsen ki, pedig 70 percen keresztül emberelőnyben játszottunk.

Köszönjük a biztatást!

Hajrá Vasad!