A Megyei III. osztály Déli csoportba való besorolásnál kiderült, hogy lesznek olyan ellenfeleink a bajnoki küzdelmek folyamán, akik ellen még soha nem szerepelt a Vasadi Regionális Sport Club. A 12. fordulóban ismét történelmi esemény történt egyesületünk életében, első alkalommal léptünk pályára Tatárszentgyörgyön. Korábban mindenféle véleményt hallhattunk ellenfelünkről, de a rémhíreknek nincs alapja. Ezen a vasárnap délután ez beigazolódott.

2014. november 2-án lejátszott találkozón a szépen előkészített játéktéren, kevés néző előtt léptünk pályára. Kedvezményezőbben léptünk fel, mint a hazaiak. Bátran járattuk a labdát, a széleket jól játszottuk be. A támadó harmadban a jó megoldások mégis hiányoztak. Hiába voltunk fölényben a Tatárszentgyörgyiek szereztek vezetést a tízedik percben. Késlekedtünk elrúgni a felező magasságában a labdát a hazai játékos pedig előre vágta. Védőink rossz megoldást választottak és ellenfelünk csatára elé került a játékszer, aki átvétel után tizennyolc méterről a kaput vette célba. Hálóőrünk nem tudott hárítani, pedig védhetőnek tűnt a lövés.

A folytatásban sorra vezettük támadásainkat, de mint az előző mérkőzéseken, most is gondot jelentett a sikeres befejezés. Sem akcióból, sem szabadrúgások után nem tudtunk a kapuba találni. A szépítés a szünet előtt mégis csak összejött. Jobb oldalunkról végezhettünk el szögletrúgást. Blahó Sándor a sokadik alkalommal tekerte a kapu elé a labdát. Váratlant húzott és egyből a kaput vette célba. A rövid kapufánál álló játékos elnézte a beadást, a hazai kapust pedig meglepte a játékszer és a gólvonalon túlra pattant róla. Szerencsés találattal egalizáltuk az eredményt. Mezőnyben egyértelműen mi mutattunk többet.

A félidőben átbeszélték a hibákat és nagyobb koncentrációt kért Bódi József a játékosoktól. A helyzetek megvannak, de értékesíteni is kell azokat.

A második játékrészben még nyomasztóbb volt fölényünk. A fáradni látszó hazaiak mégis szívósan és zártan védekeztek. A széleken rendre mögéjük tudtunk kerülni csak a jó befejezés hiányzott, de az nagyon. Mindegy volt ki kerül a kapu elé a csapatból, senki nem tudta bevenni.

A futball íratlan törvényszerűsége ismét bebizonyosodott, a rengeteg kihagyott lehetőség megbosszulta magát. Szabadrúgást végezhettünk el a 65. percben huszonöt méterre ellenfelünk kapujától. A sorfalról levágódó labdát röviden játszottuk vissza, a hazaiak védője méreteset rúgott bele. Térfelünkön két védőnk figyelt az egy szem támadóra. A szálló labdát hagytuk lepattanni, majd egyikük elesett, míg a másik védünk nem találta el. A hazai támadó pedig nevető harmadikként ziccerben lépett ki. Senkitől sem zavartatva be is vette kapunkat.

A kapott gól kicsit megfogta játékosainkat. A hátralévő időben mindent egy lapra téve mentünk előre az egyenlítés és a győzelem megszerzése érdekében. A lehetőségek megvoltak, de élni újfent nem tudtunk velük. Sok bosszankodás közben a három pontról letehettünk. Végesen közeledett a mérkőzés vége. Az utolsó lehetőséget egy szabadrúgás jelentette. A jobb oldalunkról, a büntetőterület vonalához közel végezhettük el. Miskolczi Róbert állt a labda mögé. Jól rúgta el a labdát, de a hazaiak kapusa nagyot nyújtózva megfogta. Lemondtunk a pontszerzésről, mikor óriási szerencsénk lett.

A kapus a védését követően a védőivel vitatkozott, nem hozta játékba a labdát és a játékvezető figyelmeztette, hogy nem tarthatja tovább. Rosszul találta el a játékszert a kirúgásnál és saját társát rúgta hátba. A labda az alapvonaltól húsz méterre álló Bódi Krisztián elé került, aki az üres kapuba emelte. Megmentve ezzel egy pontot.

Óriási szerencse is kellett a pontszerzéshez, miután rendre kihagytuk a helyzeteket. Hiába kerültünk gyorsan a támadó harmadba, nem volt jó megoldásunk. A két kapott gólunk is elkerülhető lett volna. Mindenképpen rászolgáltunk legalább egyetlen pontra a sportszerű mérkőzésen.

Győzelmi széria szakadt meg nálunk és a hazai csapatnál is a kettő kettes döntetlent követően. 

A Vasadi RSC – Tatárszentgyörgy SE mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető

Bódi József – Vezetőedző: