Sorsolásunkból adódóan az ősz vége felé játszunk azon csapatokkal, akik a tabella hátsó régiójában foglalnak helyet. A bajnokság 13. fordulójában vasadi sportpályán vendégeskedő Monorierdő II. csapata is ide tartozik. Szépen előkészített játéktér és a nézőtéren megszokott arcok várták a kezdő sípszót.

A találkozó egyértelmű esélyeseként mentünk előre az első perctől fogva. A vezető találatig nem is kellett túl sokáig várni. Bal oldalunkról végezhettünk el szögletrúgást. Miskolczi Róbert tekerte a játékszert a hosszú oldalon védő nélkül álló Csóti Zoltán elé, aki kapásból, tíz méterről a védők lábai mellett a hálóba jutatta a labdát. Megadva ezzel a mérkőzés jó alaphangját.

A következő negyed órában sorra dolgoztuk ki a lehetőségeket, de sajnos kihasználatlanul hagytuk mindegyiket. Húsz perc után, pedig érthetetlen módon ismét visszaesett a játékunk. Ettől függetlenül gólhelyzetekig eljutottunk. Védelmünk tagjai is bátran mentek előre és léptek be a támadásokba, középpályán pedig gyorsan, olykor feleslegesen kapkodva oldottuk meg feladatunkat. A vendég hálóőr jó napot fogott ki, de rendre mi tettük Őt naggyá.

A sokadik kihagyott helyzet után a szünet előtt Haraszti Mihály kapott pontos átadást Tóth Józseftől és a már tehetetlen hálóőr mellett rúgta a kapuba a labdát.

Félidőben Bódi József kérte a játékosokat, hogy jobban koncentráljanak a befejezésnél és ne könnyelmű megoldást válasszanak. Mindegy ki szerzi a gólt, szolgálják ki egymást a kapu előtt.

A második játékrész is hasonlóan folytatódott mind az első vagy akár az elmúlt három forduló találkozói. Több bajnoki évadra elegendő lehetőséget hagytunk kihasználatlanul.

A hatvanadik percben harmadik alkalommal tudtuk bevenni ellenfelünk kapuját. Tóth József fordult le védőjéről és tizenhat méterről a léc alá bombázott. Öt perccel később mintaszerű kontra után szereztük következő gólunkat. Monorierdő II. csapata végzett el szögletrúgást, amit a rövid oldalon Szvitek Zsolt vett le mellel és lódult meg. Pontos átadással hozta játékba Tóth Józsefet, aki lefutva védőjét a büntetőterületen belül középre passzolt az érkező Mikó Péter elé. Az üresen tátongó kapuba továbbította a játékszert. Gyors, két pontos passzból felépített támadás után szereztük gólunkat.

A sok kihagyott lehetőség mellett, azért értünk még el találatot. A hetvenedik percben szabadrúgáshoz jutottunk húszöt méterről. A labda mögé Csóti Zoltán állt. Első kísérlete elakadta a sorfalban, majd a lepattanó labdát küldte kapura. A jó lövés után a hálóban állt meg a játékszer.

Kapusunknak, Sirkó Viktornak is akadt feladata, hogy megóvja kapunkat a vendégek próbálkozásai után. Olykor hosszú percekig nem volt tenni valója, de amikor kellett a helyén volt.

Az utolsó tizenöt percben már mindenki a gólt szeretett volna szerezni, de mégsem sikerült. Büntetőből, ziccerekből, üres kapura vagy éppen a kapu szájából sem találtunk be. A mérkőzés utolsó momentumaként mégis újra eredményesek voltunk. A kapu előtt keresztbe passzolt labdára ért a hosszú sarokhoz Papp Martin és becsúszva továbbította a vonalon túlra a mérkőzésen debütáló új meccslabdák egyikét.

Előzetesen szerettük volna elérni, hogy gólkülönbségünket pluszossá tegyük, de a rengetek kihagyott lehetőség miatt csak nulla lett. Függetlenül attól, hogy hat gólig jutottunk. A találkozó nagyon sportszerű, játékvezetői szempontból pedig könnyed mérkőzés volt.

A Vasadi RSC – Monorierdő II mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető

Bódi József – Vezetőedző:

A kötelező győzelmek a legnehezebbek, ezen a mérkőzésen is megmutattuk. Néhány játékos könnyelműen és félvállról vette ezt a találkozót.

Ami említést érdemel, hogy sok játékos és egyesület példát vehet a MONORIERDŐ II csapatáról. Az a csapat, amelyik hétről hétre vereséget szenved és mégis nagyon sportszerűen és sportemberhez méltóan tud viselkedni példamutató lehetne sokak számára. Én is csak gratulálni tudok!

Köszönjük szurkolóink biztatását!