A 19. fordulóban, hazai környezetben, sok néző előtt, Monorierdő felnőtt együttesével játszottuk bajnoki mérkőzésünket a Megyei III. osztály Keleti csoportjában.

A mérkőzés első részében jól játszott a csapat. Az előző hetekben hiányolt dolgokat most megvalósították játékosok. Voltak passzok az előre játékban, többet mozogtunk labda nélkül és ha nem volt elöl megjátszható társ, bátran adtuk hátra a játékszert. Az előre megbeszéltekből a vezetőedző is viszont látott végre valamit.

Helyzetek mindkét oldalon akadtak. A tavaszi idényre megerősödött Monorierdő is veszélyeztette kapunkat.

A megnyugtatónak gondolt első találatot mi szereztük meg. Szabadrúgáshoz jutottunk ellenfelünk kapujától huszonkét méterre. A labdát Csóti Zoltán állította le. Jobb lábbal a sorfal fölött, pontosan célozva lőtt a kapuba. Szépen kivitelezett pontrúgás volt!

A találat után, sajnos beleestünk ki tudja mitől, az előző fordulókban tapasztalt rossz felfogású játékunkba. Nem volt megfelelő passzunk a pályán, a labdát feleslegesen elrúgtuk vagy öncélúan cselezgettünk. Eredmény nélkül. A középpályának pedig ismét nagyon sokat kellett brusztolni a labdavesztések miatt, a védelemnek végig figyelni kellett. Támadóinkat nem tudtuk pontosan megjátszani, a feléjük rúgott labdákat nem volt esélyük megtartani. Lehetőségecskékig eljutottunk, de gól nem volt benne a támadásainkban.

A vendégek a mi hibáinkat kihasználva kerültek kapunk elé. Védelmi megingást követően egyenlített ellenfelünk. A saját büntetőterületünkön belül vesztettünk labdát, feleslegesen és könnyelműen cselezett védőnk. A megszerzett játékszert azonnal kapura lőtték, de kapusunk még lábbal hárított. A térfél közepéig kipattanó labdát mi szereztük meg, de ismét felesleges cselbe bonyolódtunk. Becsúszva szerelték játékosunkat és a rendezetlen védelmünk a pontos centerezés ellen nem tudott mit tenni. A monorierdei csatár kapunktól hat méterre átvette a labdát, a kivetődő hálóőrünkön átcsorgó játékszert pedig üres kapunkba vezette.

A szünetre döntetlen állással mentek a játékosok. A játékunk pontatlan volt a huszadik perctől, nem tudtunk gólszerzési lehetőséget kialakítani az első félidő második részében. Határozottan védekezett a vendég csapat és nem gondolkodtak azon, hogy milyen módszerrel állítsák meg támadásainkat. Olykor szabálytalanság árán ment csak a dolog.

Bódi József vezetőedző bátrabb és pontosabb támadó játékot kért a félidőben.

A második játékrészben újra összeszedettebb volt csapatunk. Támadó játékunk is feljavult, de nem tudták egymást pontos labdákkal megjátszani játékosaink. Öncélú és felesleges cselekkel hátráltattuk saját játékunkat. Az idő múlásával fáradni kezdett mind két együttes. Nagyon sok volt a fizikai küzdelem. A test a test elleni párharcokban összeszedett sérülésektől és a fáradtságtól rossz döntéseket hoztunk, ha ellenfelünk kapuja elé kerültünk. Távoli lövésünk nem volt, de álltunk a kapussal szemben. Bosszantó hibákat követtünk el. Pontatlan labda átvételek és elpuskázott gólszerzési lehetőségek jellemeztek minket. Szögletekből sem értünk el találatot.

Kapusunknak nem volt védeni valója a mérkőzés második részében. Az utolsó öt percben javunkra fordíthattuk volna az eredményt, de ezúttal nem tudtunk a kapuba találni egynél többször. Be kellett érnünk egyetlen ponttal a tabella utolsó előtti helyezettével szemben.

A Vasadi RSC – Monorierdő KSK mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető

Bódi József – Vezetőedző:

Sok volt a felesleges csel!!!

Ha a játékosaim betartják, amit kérek tőlük, akkor nem döntetlen lett volna a mérkőzés végeredménye, hanem 2-3 góllal is megnyerhettük volna. De sajnos sok volt a felesleges csel és ez által sok volt a labdavesztésünk, de ami a legnagyobb baj (tisztelet a kivételnek), hogy egymást nem biztatjuk, hanem sértően és nem biztatva szólunk egymásnak pályán belül és kívül is. Ha  továbbra is így fogjuk folytatni, az nem fogja előrébb vinni a csapatot sem morálisan, sem játékban. Ezen kellene mindenkinek elgondolkodnia!

Egyébként, itt is megjegyzem, hogy egy rendkívül harcos és brusztolós mérkőzésen, amelyen sok lehetőséget elpuskáztunk, saját magunknak tettük nehézzé a mérkőzést.