A május elsejei forgatag után újra a bajnoki mérkőzés pontvadászatára használtuk a vasadi sportpálya játékterét. A mérkőzésen jócskán volt lövöldözés, a kapukba is találtak a csapatok, de a mi oldalunkról igencsak van az embernek hiányérzete a találkozó után.

Az esős vasárnap délelőtt után a kezdő sípszóra a nap is kisütött és a rendszeresen mérkőzésre járó szurkolók is megérkeztek. Tökéletes futball idő, két sportszerű csapat, jó játéktér és korrekt játékvezetés. Tehát minden adott volt egy jó mérkőzéshez.

A találkozó első tíz percében Tóalmás csapata uralta a játékot. Veszélyesek voltak kapunkra is. Kiss Gábornak szabadrúgás, veszélyes beadások és szép kiugratások után kellett a helyén lenni, hogy megvédje kapunkat a góltól. Nem voltunk elég pontosak mezőnyben és nem tudtuk megtartani elöl a labdát, így hiába járattuk tetszetősen hátul a labdát.

A kezdeti nyomás kezdett eltűnni és mi vettük át az irányítást, gólszerzési lehetőségeket alakítottunk ki. Gyors támadóink tudtak zavart okozni a vendég védelemben, de a hálóőrön már nem tudták átjutatni a labdát. Az idő múlásával ismét olyan lehetőségeket puskáztunk el, amit már senki sem hit el. Gyakorlatilag két méterről kapussal szemben sem tudtuk a kapuba juttatni a labdát. Védekezésünk sem volt tökéletes, de megállítottuk ellenfelünk támadásait. Középpályásaink igyekeztek az előre játékot is segíteni. 

A nagy akarásnak végre eredménye lett!

A rengetek kihagyott helyzet után a kapuba találtunk. A találatból a három támadónk vette ki a részét. Dézsi Szilárd támadta meg ellenfelünk védőjét, az indítási kísérlet után lepattant róla a labda, ami a Csipesz Jánoshoz került. Okos és pontos passzal ugratta ki, a védők között kilépő Bódi Krisztiánt, aki a kimozduló kapus mellett el tudta gurítani a labdát. A játékszer a jobb alsó sarokban állt meg.

A fordulás előtt meg volt az előny.

Vezetőedzőnk a szünetben felhívta a figyelmet, hogy a helyzeteket váltsuk gólra, mert gond lehet belőle, ha minden kimarad. A széleken támogassák többet a támadásokat a szélsőink és mozogjanak többet csatáraink.

A második játékrész ott folytatódott, ahol az elsőt befejeztük. Sorozatban alakítottuk ki a lehetőségeket a következő találat megszerzésére, amiket ki is hagytunk. A nagy akarás kezdett újra idegeskedésbe átmenni. Fogyott a türelem a játéktéren belül és kívül is. A néző és főleg a vezető már nem tudta eldönteni sírjon vagy nevessen azon ami a pályán történik.

Szép egyéni megmozdulás után megszereztük sokadik gólhelyzetünkből a második találatunkat.

Mikó Péter szerzett labdát ellenfelünk térfelén. Ellenfelünk védelme előrébb helyezkedett az addig megszokottól. Ezúttal nem a passzt választotta, hanem egyedül próbálkozott. Magának tolta meg a labdát, a védelem mögé került és pontosan centerezett Bódi Krisztiánnak. Csatárunk és ellenfelünk kapusa között átgurult a labda, kissé bátortalan volt mindkettő, így a játékszer a támadást kísérő Kovács Krisztián elé került, aki az üres kapuba gurította a labdát. Kettő nullára alakult az eredmény.

Ellenfelünk megrázta magát a találatunk után és a mi hibáinkat kihasználva két alkalommal is helyzetbe került, úgy hogy addig a második játékrészben nem voltak a kapunk előtt. Nem voltunk kellően fegyelmezettek védekezésben, ami megbosszulta magát. Rövid idő alatt kiegyenlítettek. Először egy távoli lövésük talált számunkra szerencsétlen körülmények között kapunkba, aztán büntetőhöz jutottak. Kajli Zoltánra vezette rá támadójuk a labdát. Védőnket szabálytalanak látta a játékvezető, mikor a tóalmási játékos elesett mellette. Az értékesített büntetővel egyenlített a vendég együttes.

A mérkőzés újra nyílt lett, hátralévő részében mindkét együttes a győzelem reményében ment előre. Helyzet volt itt is, ott is. Idegeskedéssel együtt. A kihagyhatatlannak hit lehetőségeket sem tudtuk gólra váltani, akárcsak tavaly ősszel Tóalmáson. A forgatókönyv mindenben megegyezett azzal a mérkőzéssel, kivéve, hogy mi is büntetőhöz jutottunk!

Egy bal oldali beadásnál ellenfelünk védője melléfejelt a labdának és kézzel ért hozzá. A végrehajtáshoz a legrutinosabb játékos állt oda. Kajli Zoltán a lehelyezett labdát pontosan lőtte a léc alá. Megszerezve ezzel a Vasadi RSC harmadik találatát.

A maradék néhány percben nem esett már több találat, így mi szereztük meg a három pontot. Nem lehetünk elégedettek a mérkőzéssel teljes mértékben, mert annyi lehetőség maradt ki az elmúlt két összecsapásunkon, mint más csapatnak egy bajnoki idényben.

A Vasadi RSC – SK Tóalmás mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető

Bódi József – Vezetőedző:

Az őszi mérkőzést ismételtük meg. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk, amelyeket kihagytunk. 2:0-ra vezettünk és ahogy ősszel történt, Tóalmás csapata kiegyenlített, majd a mérkőzés hátralévő idejében lehetett izgulni mindkét szurkoló tábornak, hogy melyik csapat szerzi meg a győztes gólt. Hál' Istennek, ez most nekünk sikerült, de az elmúlt két mérkőzésen annyi helyzetet elpuskáztunk, hogy egy bajnokságot is meglehetett volna nyerni. Ilyenkor szokták mondani a nagy öregek "hogyha így folytatjuk a helyzetkihasználást, akkor sajnos mi is beleszaladhatunk egy nagyobb vereségbe".

Gratulálok a csapatnak, hogy a mérkőzés utolsó percéig nem adták fel és sikerült győztesen elhagyni a pályát.

Köszönjük szurkolóink biztatását!