Hűvös szél fújt Vasad határában, amikor a Megyei III. osztály Keleti csoportjában a 19. fordulóban Monorierdő KSK együttesét látta vendégül felnőtt csapatunk. A kellemetlen szélben majdnem megfáztunk hazai pályán.

A vártnál nehezebb mérkőzést játszottunk ’Erdő csapatával, mivel több játékosunk is gyengén szerepelt. Két hiányzó volt a keretben, de szerencsére létszámban ettől függetlenül megvoltunk, miután két másik játékosunk játékra jelentkezett hosszú kihagyás után.

Gyenge játékunk ellenére vezetéshez jutottunk Bódi Krisztián révén, de a szünetig két találatot jegyeztek a vendégek és az ő vezetésük mellett mehettünk az öltözőbe. A katasztrofális jelző illik az első félidőben nyújtott teljesítményünkre.

Bódi József két cserével próbálta felrázni a csapatot. A döntés jónak bizonyult, miután a csereként beálló Czövek Roland távoli lövésével egyenlítettünk. A második játékrészt mi irányítottuk és jutottunk el többször a vendég kapu közelébe. Ellenfelünk több alkalommal is csak szabálytalanság árán tudta megállítani játékosainkat. Lassúak voltunk összjátékban és olykor az öncélú megoldásokat keresték a játéktéren lévők. A nagy akarás most eredményre vezetett.

Negyed órával a vége előtt szabadrúgáshoz jutottunk újra a vendég kapu közelébe. Csóti Zoltán állt a labda mögé és okosan a kapuba helyezte a labdát, miközben ellenfelünk kapusa a sorfalat állítgatta. Szemfüles találata után az utolsó percben újabb találatot ért el szintén szabadrúgás után. Csatárjaink hasznosabbak voltak azáltal, hogy szabálytalankodtak ellenük, mintsem amikor ők kerültek helyzetbe. Hiába volt lehetőségünk bőven nem találtunk a hálóba.

Az első játékrész után felálltunk önmagunk csonthalmáról és megszereztük a három pontot, egy olyan összecsapáson, ahol nagyon gyengén játszottunk.

Négy kettő lett a végeredmény javunkra.

A Vasadi RSC – Monorierdő KSK mérkőzés jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető.

Bódi József - Vezetőedző:

Kezd unalmassá válni, hiszen mindig ugyanazt mondom. Főleg azért, mert mindig ugyanaz történik. A vasárnapi ebéd után úgy mentünk ki a pályára hogy, szívunk egy kis friss levegőt majd megisszuk a frissen lefőzőt kávét és haza megyünk a meleg szobába. Igaz mindig el lehet veszíteni egy mérkőzést, de csak úgy, hogyha emelt fővel jövök le a pályáról, hogy mindent megtettem a sikerért és a csapatomért.

A Monorierdő ellen látottak, na  az minden volt csak nem foci. Nem is láttam azt, hogy bárki is olyan hozzáállást tanúsított volna. Ez a győzelem felért egy vereséggel!!!!